Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nyomásgyakorlást kezdett a térségi országokra, Washington ugyanis el akarja érni, hogy a térségi országok ne tudjanak egy stabil energetikai együttműködést kialakítani a Török Áramlat tervezett nyomvonalán.

Lafazanisz elmondása szerint Görögország az utóbbi hónapok során fokozott nyomásnak volt kitéve az Egyesült Államok részéről. A miniszter ugyanakkor kijelentette, hogy a kormány elkötelezett a Török Áramlat megépítése mellett, és nem engednek az amerikai nyomásgyakorlásnak, mert a projekt jövedelmező nem csak Görögország, de a régió egésze számára. A miniszter elmondása szerint az Egyesült Államok illetékese egy személyes találkozó alkalmából kijelentette, hogy a projekt egészét ellenzik, így az amerikaiak állásfoglalása hivatalosnak tekinthető; meg akarják akadályozni, hogy a Török Áramlat megépüljön.

2014 október végén magas rangú orosz vezetőkből álló delegáció érkezett Törökországba. Ankarában egy új megállapodás született, miszerint

• Oroszország sokszorosára fokozza a Kék Áramlaton keresztül Törökországnak eladott gáz mennyiségét,
• Törökország lesz az eurázsiai régió legnagyobb energetikai elosztó-központja, a jövőben az Európai Unió kizárólag Törökországon keresztül juthat orosz földgázhoz,
• a két ország a gázkereskedelemben elhagyja a dollár és az euró használatát, ehelyett saját nemzeti valutáikban intézik a kifizetéseket.

Az új együttműködés, amely végül “Török Áramlat” néven jelent meg a nyilvánosság számára, közvetlen visszavezethető az amerikai külügyi stratégia egy korábbi “lépésére”. 2013 augusztusában Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje kiszivárogtatta az információt, miszerint az Egyesült Államok Ukrajna destabilizálására készül, és ennek érdekében mintegy kétezer zsoldost vontak össze Bécs környékén. Razumovszkij szerint – román cégek bevonásával – Washington saját kézben akarja összpontosítani az Európai Unióba irányuló gáztranzitot. Az információt szinte minden orosz és ukrán sajtóorgánum leközölte, a nyugati sajtóban teljes hallgatás fogadta. Okkal; 2013 novemberében álcivil tüntetések kezdődtek Ukrajnában. 2013 december végére a tüntetéseket radikalizálták, januárra már fegyveres harc zajlott Kijevben. 2014 február végére Ukrajna utolsó legitim kormányát megdöntötték, fegyveres hatalomátvétellel egy olyan csoport jutott hatalomra, amely azonnal megkezdte az ország energetikai vállalatainak privatizációját: amerikai befektetők számára.

A kijevi atlantista kormány stabilizációja közvetlen vezetett ahhoz, hogy Moszkva döntést hozzon az ukrán gáztranzit-vonal felszámolásáról (mert az amerikai ellenőrzés alá került). Az Ankarában összeült orosz-török kormányközi bizottság megkötötte a Török Áramlat néven ismertté vált projekt keretmegállapodását. Recep Tayyip Erdogan török államfő azt követően igen éles amerikai-ellenes retorikát kezdett meg. Egy alkalommal az államfő nyilvánosan is kifejtette, hogyan gyakorol Washington nyomást a török kormányra. Erdogan szerint az Egyesült Államok mozgatja az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, és a terroristák amiatt foglalták el a török-szíriai határ menti településeket, mert eközben Washington nyomást gyakorol a török kormányra, és el akarják érni, hogy a terroristákra hivatkozva a török haderő bevonuljon Szíria területére. Ha nem teszi, az ISIS Törökországban is aktivizálódna. Erdogan pálfordulását fémjelezte, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő 2014 decemberében egy törökországi sajtótájékoztató alkalmával jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat projektet. A projekt leállítására amiatt került sor, mert – szintén Washington nyomására – Bulgária nem adta meg ahhoz az építési engedélyeket. Ehelyett került sor a Török Áramlat megkezdésére.

A Török Áramlat azonban egyelőre ugyanott tart, ahol annak idején a Déli Áramlat. A gázvezeték nyomvonala Oroszország-Törökország-Görögország-Macedónia-Szerbia-Magyarország. A projekt nyomvonala menti országokban elsőként Törökországban próbálták megakadályozni az új együttműködést. A Déli Áramlat leállítását követően Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Törökországba utazott, hogy meggyőzze a török kormányt arról, “ne működjön együtt az oroszokkal”. Mogherini látogatását követően Erdogan Amerika-ellenes retorikája alábbhagyott, és Törökország késleltetni kezdte a megállapodást. Ennek részeként nem fogadták el a Moszkva által ajánlott gázárkedvezményt, hanem szándékosan olyan mértékű kedvezményt kértek, amit az orosz fél soha nem fogadna el. Moszkva végül azzal helyezett nyomást a török kormányra, hogy az állami gázvállalaton kívül egy sor magáncéggel megállapodott a gázárkedvezményről, így az állami gázvállalat piaci hátrányba jutott volna, ha tovább késleltetik a projekt megkezdését. 2015 májusára Törökország megállapodott Oroszországgal a gázárkedvezmény mértékéről, és a Török Áramlat építési munkálatai megkezdésének időpontjáról.

A megállapodás napján újabb beavatkozás történt a gázprojekt nyomvonala mentén; Macedóniában radikalizálódott egy kormányellenes tüntetés, több mint 30 rendőr megsérült. Szintén Macedóniában fegyveres terrorista csoportok kezdtek el működni (még a megállapodás napján), és a tűzharcban több rendőr életét vesztette. Az amerikai titkosszolgálat magánbeszélgetések hangfelvételeit szállította a nyugati ellenőrzés alatt lévő ellenzéki sajtónak, melyek így megkezdték a kormányellenes tüntetések felduzzasztását. Macedóniában a kormány nyíltan kezdett beszélni arról, hogy Washington részéről nyomásgyakorlás éri őket, és az ellenzék együttműködik külföldi titkosszolgálatokkal. Az is bebizonyosodott, hogy az álcivil tüntetéseket Soros György alapítványaival együttműködő csoportok szervezik. A kormány szintén nyíltan beszélt erről, aminek hatására több mint 90 ezer fő részvételével kezdődött kormánypárti demonstráció.

Washington szisztematikusan halad a Török áramlat nyomvonala mentén, és minden érintett országot nyomás alá helyez. Ami Törökországban és Macedóniában nem sikerült, azt tovább folytatták Magyarországon, és Görögországban. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 19-én Teheránba utazott, ahol megállapodás született a két ország közti energetikai együttműködésről. A Regnum orosz sajtóorgánum azonban rámutatott a látogatás előzményeire; április 26-án Bulgária miniszterelnöke személyes megbeszélést tartott az iráni nagykövettel annak kapcsán, hogy Irán visszatérne a Nabucco projektbe, és elkezdene gázt exportálni az Európai Unió területére – Bulgárián keresztül. Eközben a Mehr iráni hírügynökség arról számolt be, hogy május első hetében amerikai delegáció érkezett Teheránba, ahol az amerikai energetikai cégek kitermelési engedélyének megadásáról zajlottak tárgyalások. A tárgyalásokat követően Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere jelentette be, hogy a közeljövőben megállapodás születhet az Irán elleni szankciók feloldásáról.

Az Egyesült Államok folyamatosan munkálkodik azon, hogy az Európai Unió gázellátása egy olyan projekten keresztül legyen biztosítva, ami amerikai ellenőrzés alatt áll. Razumovszkij bejelentése szerint ugyanez volt a célja az ukrán EuroMajdannak, Ukrajna destabilizálásának. Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi miniszter most a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki, hogy a kormányt amerikai nyomásgyakorlás éri, és Washington azt akarja, hogy Görögország ne vegyen részt a Török Áramlatban.

Enyhe kifejezéssel is szánalmas látvány, hogy miközben a projekt minden országa ellenállást mutatott az amerikai nyomásgyakorlással szemben, és arról nyíltan beszéltek, Magyarország kormánya az első udvariasan fenyegető szavakra megkezdte az amerikai ellenőrzés alatt álló gázprojekt letárgyalását. Macedónia fegyveres terroristákkal, az amerikai titkosszolgálattal együttműködő ellenzéki sajtóval, külföldről mozgatott kormányellenes tüntetésekkel és kiszivárogtatási botránnyal szemben védte meg korábbi állásfoglalását. Görögország vezetői szintén nyíltan beszélnek arról, hogy amerikai nyomásgyakorlásnak vannak kitéve. Törökország pedig az éppen aktuális erőviszonyoknak megfelelően foglal állást, de az államfőnek voltak tiszta és őszinte pillanatai. Magyarország kormánya nyomát sem mutatta annak, hogy lennének tiszta és őszinte pillanatai. Ugye senki nem feltételezi, hogy miközben a projekt nyomvonalának összes országa amerikai nyomásgyakorlásnak van kitéve, Magyarország érintetlen maradt? Az a tény, hogy a magyarországi politikusok nem mernek nyíltan beszélni a fenyegetésekről, csak annyit bizonyít, hogy az amerikaiak szájzárat tettek rájuk. Elszomorító látni, hogy hazánk minden történelmi időszakban így végzi; egy hanyatló hatalom utolsó csatlósaként, és a kormány még a végső pillanatban sem mer függetlenségre törekedni. Emiatt tart ott az ország, ahol éppen tart; a konfliktuskerülés, és az azzal együtt járó békés lopás lehetőségének elfogadása, ami a sírba viszi az országot.