Több személyazonossága is lehet Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöknek, emellett fény derülhet érintettségére egy látványos korrupciós ügyben. A Magyar Hírlap érdekes összefüggésre derített fényt, ám a publicista mindvégig kerülte, hogy a célozgatáson felül nyílt vádakat is megfogalmazzon.
A volt miniszterelnök neve abban az összefüggésben került újra elő, hogy az Európai Unió az Altus Zrt. megbízásával annak a cégnek ad anyagi támogatást, aminek osztalékából a tulajdonos – Gyurcsány Ferenc – ad támogatásokat saját pártjának, a Demokratikus Koalíciónak. Az Európai Unió tehát áttételesen anyagi támogatást biztosít a DK működéséhez. Ugyanakkor Bán Károly írása visszaemlékszik arra a 12 évvel ezelőtti korrupciós ügyre, ahol többek között Gyurcsány neve is felmerült. Mint a publicista kifejtette, a K&H brókerbotrány esetében nem csak Gyurcsány neve merült fel, de egy bizonyos “Gyurcsányié” is.
„Gyurcsányi” szerepét egy telefonbeszélgetés alapján idézzük fel, amely Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő vezérigazgatója és Kulcsár Attila között történt 2003 júniusában. Bitvai: „Most a Gyurcsányival akart beszélni a Bodnár, őt kereste. Hogy intézkedjenek, mert szar lehet belőle.” Bodnár Zoltán, akinek beszélnie kellett „Gyurcsányival”, nem más volt, mint a Nemzeti Autópálya Rt. elnöke (jelenleg a Magyar Liberális Párt gazdasági főideológusa)”
A cikk szerint Gyurcsányi nevére a Nomentana Kft.-ben találtak rá, ami 2002-ben beolvadt az Altusba. “A Nomentana Kft.-ben 1997. október 21. és 1999. április 15. között Gyurcsányi Ferenc volt a cég egyik tulajdonosa. Igaz, anya és lakcím nélkül, árván és hajléktalanként, holott ezek az adatok már akkor is a cégnyilvántartás kötelező kellékei voltak. Nyilván a cégbíróság tévedhetett a bejegyzésnél, amikor Gyurcsányi Ferenc tulajdonjogát közhitelesen bejegyezte…”
Ezen a ponton a publicista ugyan összesíthetné a tényeket, ám megjelenik az a bizonyos újságírói öncenzúra, ami elsősorban olyan országokra jellemző, ahol nincs sajtószabadság. Bán Károly emiatt végül nem vonja le a nyilvánvaló következtetést. A tények azonban önmagukért beszélnek, így kisegítjük a szólásszabadság teljes hiánya miatt öncenzúrára kényszerült újságírót: ha Gyurcsány és Gyurcsányi egyazon lakcímre volt bejelentve, és a Gyurcsányi név egy olyan cégnél került elő, ami később beolvadt Gyurcsány cégébe, több mint valószínű, hogy a két személy egy és ugyanaz. Az a tény, hogy a cégnyilvántartás Gyurcsányi Ferenc esetében nem rögzítette az anya nevét és a lakcímet, egy súlyos mulasztás az illetékes hatóság részéről. A két név látványos egyezése miatt ez felveti a szándékosság lehetőségét (több mint valószínű), és ez a bizonyos “tévedés” tudatos hanyagság lehetett, melynek célja a két név mögött rejlő személy azonos voltának elfedése.
Ha a cégnyilvántartás téved egy ilyen látványos esetben, az arra utal, hogy ott pénz cserélt gazdát. Valaki fizetett az illetékes hatóság egy alkalmazottjának a “tévedésért”, valaki pedig pénzt fogadott el. Az ilyet korrupciónak hívják.
Gyurcsányi neve után kutatva szintén nem egy valós személyt találunk, hanem azt a kínos tényt, hogy az ügy kirobbanásakor már megállapításra került; a két név azonos személyt takar. “Cégadatok szerint az ARK Vagyonkezelő Rt. felügyelő-bizottsági tagja Gyurcsányi Ferenc, aki 2001. május 26. és 2003. május 7-e között töltötte be ezt a pozíciót. Az adatbázis továbbá megemlíti, hogy a vállalkozó anyjának a neve – Varga Katalin, valamint a lakcíme (Budapest, Szemlőhegy utca 42.) teljesen megegyezik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt személyi adataival.” (Gondola 2004. szeptember 19.)
Ez két kínos tényre is felhívja a figyelmet; hogy Gyurcsány cégeinek bejegyzése körül korrupciós eset(ek) történhettek, valamint arra, hogy a volt miniszterelnök legalább két személyazonossággal rendelkezik. A kettős személyazonosság pedig újabb korrupciós ügyet jelent (ki állította ki a hamis papírokat?), vagy egy újabb ügynökbotrányt vetít előre. Több párhuzamos személyazonossággal ugyanis többnyire titkosszolgálati alkalmazottak rendelkeznek.
Reméljük, hogy az illetékes hatóságok hivatalból kivizsgálják ezt az első ránézésre is két esetet. Ugyanakkor nagyon sok mindent elárulhat az is, ha Magyarországon egy újságíró öncenzúrára kényszerül, amikor egy volt miniszterelnök visszás ügyeit kell feltárnia. Az ilyen esetek ugyanis azt mutatják, hogy az újságírónak valóban oka van félni, és állását veszítheti egy-egy túl egyenesre sikerült mondat miatt, vagy a korrupciós ügy kapcsán szóba kerülő személy az igazságszolgáltatásban is befolyással bír, amit így az őt kritizáló újságíró ellen fordíthat.