Az Európai Unió május 18-án várhatóan elfogadja egy új haditengerészeti erő létrehozására vonatkozó terveket, melynek célja, hogy visszaszorítsa a Földközi-tengeren kibontakozó embercsempészetet. A júniusban kezdődő akció keretein belül az Európai Unió gyakorlatilag tengeri blokád alá vonná Líbiát, annak érdekében, hogy az Európába tömegével érkező illegális bevándorlókat még az észak-afrikai partok közelében visszafordítsák. Az Európai Unió déli országaiba irányuló bevándorlás fő kiinduló országa Líbia, így az akció sikeressége esetén nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a jövőben kevesebb afrikai bevándorló érkezzen Európa területére. A mai brüsszeli találkozón a tagállamok külügyminiszterei és védelmi miniszterei várhatóan elfogadják az erre vonatkozó tervezetet, így az Európai Unió 28 tagállama közös katonai beavatkozást kezdhet a Földközi-tenger délnyugati régiójában.

Az akció célja, hogy beazonosítsa, elfogja és szükség esetén megsemmisítse az Európa felé tartó embercsempészek hajóit, mielőtt még a déli tagállamok felségvizeire érnének. A NATO Líbiában kezdett beavatkozása óta gyakorlatilag tízezresével érkeznek az afrikai bevándorlók, akik főként Olaszország és Spanyolország nagyobb kikötőiben érik el az Európai Unió területét. A bevándorlási hullámra mostanra egy teljes üzletág épült, az embercsempészek jó pénzért szállítják át az észak-afrikai országokból érkezőket Európába. A népvándorlás szerű állapotok egyik fő kiváltó oka, hogy az észak-afrikai országokban felforgatások sorozata zajlott le. Az Arab Tavasz során a nyugati titkosszolgálatok sorban megdöntötték az észak-afrikai, – korábban a nyugati országok által is támogatott – kormányokat, ezek helyébe nyugati liberális demokráciát akartak állítani. A “demokráciaépítés” sikertelenségét mutatja, hogy Líbiában Kadhafi hatalomból való eltávolítása óta nincs központi kormány, és bevándorlók százezrei indulnak el az Európai Unió felé.

Az EU-tagállamok közös beavatkozása így “kármentésnek” tekinthető; Washington demokráciaépítésének következményeitől kell megóvni Európát, miközben a porig rombolt országok helyzete továbbra is megoldatlan marad. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szerint egyelőre nincs szó szárazföldi beavatkozásról. Az Európai Unió vezetői egyelőre a tengeri blokád szó említését is kerülik, pedig amennyiben meg akarják állítani az afrikai menekültek tömeges beözönlését, valóban egy tengeri blokádra lesz szükség a Földközi-tengeren.

A brit, francia, német, olasz és spanyol haditengerészet már közölte, hogy részt vesz az akcióban, és készen állnak hajókat kivezényelni a líbiai partok környékére. Az Egyesült Királyság már jelezte, hogy nem hajlandó részt venni a kvótarendszerben, és a továbbiakban nem vállalják a bevándorlók tömeges befogadását, ehelyett visszaküldik őket, bárhonnan is jöttek. Manuel Valls francia miniszterelnök szintén kijelentette, hogy Franciaország nem hajlandó elfogadni semmilyen kvótarendszert a bevándorlásra vonatkozóan. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és a balti államok szintén felszólaltak az új kvótarendszer ellen. Magyarországon a politikusok egyelőre a határozott ellenlépések megindoklására tesznek bátortalan lépéseket. A Jobbik népszavazással támasztaná alá a bevándorlás visszaszorítását, miközben a kormány leginkább azzal van elfoglalva, hogy a magyarországi választók felé kemény retorikát mutasson fel, a gyakorlatban pedig leginkább Berlinnek próbál megfelelni, és a budapesti pályaudvarokon akadályozza meg, hogy a bevándorlók továbbutazzanak a nyugati országokba (főként Németországba). Ennek érdekében a legkülönbözőbb indokokkal akadályozták is a pályaudvarok működését, az utóbbi hónapok során megszaporodtak az olyan események, melynek következményeként állt a forgalom (a felújítástól és átmeneti bezárástól kezdve a “rejtélyes” bombariadókkal összekötött rendőrségi ellenőrzésekig, a továbbutazni akaró bevándorlók tömeges elfogásáig).

Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy az Európai Unió hajlandó-e határozottan fellépni a bevándorlók visszafordítása érdekében, vagy mindössze az emberkereskedők ellen lépnének fel, akik több ezer dollárt kérnek az illegális bevándorlók Európába hajóztatásáért. A határozottabb fellépéshez egyben az ENSZ hozzájárulása is szükséges lenne. A NATO-országok vezetői Ankarában megállapodtak arról, hogy egységesen támogatják az elképzelést. Oroszország szkeptikus ezügyben. Bár az illegális bevándorlás visszaszorítására valóban egy közös és határozott fellépés lenne célszerű, ennek a gyakorlatban csak akkor lehet haszna, ha a művelet lényege nem a líbiai olajkitermelés biztosítása lenne, hanem az összes bevándorló visszafordítása, még mielőtt kihajóznak a Földközi-tengerre.

A beavatkozásnak azonban van egy nagyon fontos vonatkozása, amit mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagyni. Amennyiben az Európai Unió tengeri blokád alá veszi a líbiai partokat, nem lehet eltekinteni amellett, hogy erre a beavatkozásra kizárólag amiatt van szükség, mert az amerikai elit egy része liberális demokráciát akart építeni Líbiában. A nyugati országok által korábban támogatott Kadhafi-rezsim idején nem volt tapasztalható az a tömeges bevándorlás Líbia felől, ami az utóbbi években zajlik. A népvándorlás szerű állapotok kialakulása tehát a felforgatás, és a liberális demokrácia sikertelen exportálásának eredménye. Az összeg, amit az Európai Unió a bevándorlók segélyezésére, befogadására, ellátására, és a most kezdődő katonai beavatkozásra költ, Washington felforgató tevékenységének következménye. Az Európai Unió kártérítési igényt kell megfogalmazzon az Egyesült Államokkal szemben. Elfogadhatatlan, hogy a vonatkozó költségeket az európai országok lakosságával akarják megfizettetni, mert nem az európai lakosság, hanem az amerikai titkosszolgálatok felelősek a közelmúltban előállt helyzetért, és a népvándorlás szerű állapotokért. Európa független cselekvőként kell fellépjen a probléma kezelése érdekében, és az Egyesült Államok kell viselje annak költségeit.