Május 10-én Macedónia kormánya egyértelmű jelzést kapott a nyugati országok részéről, amit – a líbiai, szíriai, ukrajnai események tapasztalatait figyelembe véve – ultimátumnak kell tekinteni. Észak-Macedóniában, Kumanovo területén ismeretlen fegyveresek lelőttek öt rendőrt, majd a kibontakozó fegyveres összecsapásban több mint 30 rendőr sérült meg. Macedónia belügyminisztériuma szerint egy “jól felkészült terrorista csoport” érkezett egy szomszédos országból, amit nem nevezett meg, de a hatóságok közölték, hogy a terrorista csoport közintézmények ellen tervezett támadásokat. Ez a “szomszédos ország” nyilvánvalóan Koszovó, ami Szerbiától elszakítást követően gyakorlatilag amerikai megszállás alatt áll.

Történt azonban egy másik eset, amit mindenféleképpen össze kell kötni a macedóniai történésekkel, mert a közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy ezzel a jelenséggel igenis számolni kell, Magyarország nemzetbiztonságát is fokozottan érintheti. 2013 augusztusában Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje arról számolt be, hogy az Egyesült Államok több mint kétezer zsoldost vont össze Bécs környékén, és Ukrajna destabilizálására készül. A Razumovszkij által kiszivárogtatott információk valósnak bizonyultak; Ukrajnában 2014 február végéig államcsíny történt, melynek katalizátoraként civilnek látszó, később a rendfenntartás ellen láthatóan szakszerű utcai harcot, majd nyílt fegyveres felkelést folytató csoportok tevékenykedtek Kijevben. Ezekről a csoportokról “feltételezhető volt”, hogy a korábban Bécs környékén összevont nemzetközi zsoldosok, de nem nyert egyértelműen bizonyítást, leszámítva azt a néhány esetet, melynek során orosz sajtóorgánumok a Kijevben zajló forradalom képi- és videoanyaga alapján bizonyították, hogy az eseményekben olyan személyek vesznek részt, melyek korábban a NATO afganisztáni missziójának képi anyagain is feltűnnek. Beazonosították többek között egy mesterlövész személyét, aki korábban Afganisztánban harcolt a NATO-misszió részeként, majd Kijevben vett részt az EuroMajdanról induló felkelésben. 2014 során később kiszivárgott egy hangfelvétel, amely szerint Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár elismerte, hogy a Majdan-tér vezetői rendeltek mesterlövészeket.

2014 nyarára egyértelművé vált, hogy a kormány eltávolításában részt vevő “ismeretlen fegyveresek” részt vesznek a délkeleti régiókban zajló harcokban is. Az orosz felkelések közvetlen kiváltó oka nem csak a nyelvtörvény, vagy a Kijevben lezajlott antidemokratikus puccs, hanem, hogy a tüntetők és rendőrök közti első összecsapások során Harkov környékén tömeges lincselések kezdődtek, ahol kiderült, hogy az ukrán rendőri egyenruha időnként amerikai állampolgáron van, és a tüntetők ellen fellépő “ukrán rendőr” nem beszél ukránul, csak angolul. Hónapokkal később vált közismertté, hogy többek között Igor Kolomojszkij és Szergej Taruta, az akkor még demokratikus felhatalmazással nem rendelkező atlantista kormány által kinevezett kormányzók magán katonai vállalatokat béreltek fel a tüntetése elfojtására, és szabad kezet kaptak a lázongó területek Ukrajnán belül tartására. Kolomojszkij magán katonai vállalatokhoz fűződő viszonya nem “összeesküvés-elmélet”, hanem tény; Petro Porosenko ukrán államfő azt követően távolította el őt a kormányzói székből, hogy Kolomojszkij saját fegyvereseivel besétált az UkrTranszNafta állami olajtársaság irodájába, és saját emberét akarta az igazgatói székbe ültetni. Porosenko azt követően bejelentette, hogy ideje leszámolni a magánhadseregeket működtető “kiskirályokkal”, és leváltotta kormányzói posztjáról Igor Kolomojszkijt.

Mindezeket a történéseket amiatt muszáj figyelembe venni, mert van még egy esemény, ami a macedóniai felforgatás közvetlen előzményének tekinthető. 2014 decemberében orosz alternatív sajtóorgánumok arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok mintegy 2000 zsoldost kivont a Donbassz régióból, és átirányította őket Magyarországra. Az ügy annak kapcsán került be a sajtóba, hogy a határátlépés során halálesetek történtek az ukrán-magyar határon, a beregsurányi határátkelőhelynél. A “Birodalom” nevű sajtóorgánum szerint december 16-án 3 busz érkezett a határátkelő ponthoz több mint száz külföldivel, akik ugyan civil ruhát viseltek, de az ukrán “terrorellenes” művelet alakulatai számára kiosztott legmodernebb fegyverekkel voltak felszerelve. A forrás szerint az első csoportok határátkelésekor konfliktus alakult ki a határőrséggel a külföldre szállított fegyverek miatt. Az ukrán határrendészet kérdéseket tett fel, válaszul az amerikaiak két határőrt ott helyben lelőttek. Egy másik sajtóorgánum (newsli.ru) szerint a zsoldosok csoportját magas rangú ukrán tiszt kísérte, aki a történtek után Magyarországon akart menedéket találni, de a CIA hazatoloncolta. Az eset után az orosz és ukrán sajtóban terjedtek az erre vonatkozó hírek, a történtek azonban nem kaptak hivatalos megerősítést. A források beszámolói annyiban megegyeznek, hogy egy M. Pancsenko nevű ukrán határőrt a helyszínen agyonlőttek, és az amerikai zsoldosok elkezdték elhagyni a Donbassz régiót.

A fenti események feltehetően egy ahhoz hasonló csapatösszevonás kezdetét jelentették, mint amiről Razumovszkij is beszámolt, hónapokkal a kijevi puccs előtt. 2013 augusztusában kezdődött Bécsben a “gyülekező”, majd 2014 februárra jutott odáig a helyzet, hogy a zsoldosok nagy része civilként beszivárgott és megkezdték a fegyveres harcot Kijevben. A fent említett, első határincidens 2014 decemberében történt, – majd 2015 május 10-én megtörtént az első fegyveres összecsapás Macedóniában. Ez egy egyértelmű jelzés Macedónia kormánya számára: ne adja meg a térségi hatalmak által tervezett “Török Áramlat” gázprojekt építési engedélyét. Ellenkező esetben az ukrán forgatókönyv zajlik le Macedóniában.

Miután a kormány “nem értette” ezt a jelzést, a terrortámadást követően tömeges kormányellenes megmozdulások kezdődtek Macedónia fővárosában. A tömeg igen hamar radikalizálódott, számos rendőr megsérült az összetűzésekben. Az események egy jellegzetes vonása, hogy a rendőrök ellen agresszívan fellépő összes tüntető azonos “dress-code” mentén öltözött, valamennyiükön vörös póló volt. Látszólag jelentéktelen tényezőnek tűnik, a tüntetésekről készült videofelvételeken azonban egyértelműen látható, hogy ezek a vörös pólót viselő személyek lépnek fel legagresszívabban a rendőrökkel szemben, majd a tömegdemonstráció feloszlatását követően egy kemény magot képezve együtt maradtak és szervezett módon kezdtek utcai harcot a rendőrökkel, látható módon együtt mozogtak a belvárosban, és mindvégig Szkopje központjában maradtak. A tüntetés szervezői egyébként be is jelentették, hogy addig nem hagyják el a belvárost, ameddig a kormány és a miniszterelnök le nem mond, vagyis az ukrán forgatókönyv kezdeti szakaszát láthatjuk Macedóniában is. Amennyiben a kormány nem hajlandó elállni a Török Áramlat helyi szakaszának megépítésétől, a felforgatás folytatódni fog, és Macedónia állandó terrorfenyegetésnek, tömeges kormányellenes megmozdulásoknak lesz kitéve. Nem árt megemlíteni azonban, hogy bár egyelőre Macedónia az új konfliktusgóc, ez a vonatkozás valamennyi, a Török Áramlat építésében részt vevő országra, így hazánkra is érvényes.

A Török Áramlat és a Macedóniában kezdődő felforgatás összefüggéséről, Macedónia elhelyezkedésének fontosságáról ITT olvashat.