Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint egy év múlva már azeri földgáz fog érkezni Európába, de minden más, az európai gázellátás “diverzifikálásáról” szóló elképzelés csak álom, amit legfeljebb hosszú távon lehet megvalósítani. Szijjártó a magyar-azeri gazdasági vegyes bizottság kétnapos ülése után nyilatkozta ezt, amivel indirekt módon elismerte, hogy az eurázsiai gázforrásokkal szemben nincs alternatíva Európa számára.

Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója április 13-án már kifejtette, hogy az Európai Unió ugyan töltheti az időt alternatívák keresésével, de a Gazprom európai érdeklődés hiányában más piacokra is gond nélkül tudna értékesíteni, miközben az Európai Unió egyik évről a másikra gáz nélkül maradhat, ha Brüsszel tovább folytatja a jelenlegi tendenciát. Miller egyértelműen leszögezte; 2019-től végleg leállítják az Ukrajnán keresztüli gázexportot, attól az évtől az Európai Unió kizárólag Törökországon keresztül juthat orosz földgázhoz. Más alternatíva pedig nincs. Ugyan az atlantista politikusok és újságírók előszeretettel propagálják, hogy orosz gáz helyett amerikai cseppfolyósított földgázt kellene venni, erről már amerikai politikusok kifejtették, milyen következményekkel járna; Európában duplájára nőne a gáz ára, és még úgy se érné meg az amerikaiaknak, mert a fogyasztói árak kétszeresére emelésével is csak úgy lenne megvalósítható ez a megoldás, ha az Egyesült Államok áron alul értékesítene Európa számára. A cseppfolyós földgáz piaci ár alatt értékesítésére értelemszerűen nem épülhet üzlet, így Európa az áron alul értékesítésért cserébe politikai fizetséget kellene adjon Washingtonnak.

Ugyanakkor Miller kifejtette, hogy a Gazprom szintén emelheti a gázárakat. A gáztranzit átrendezésének problémája azzal állt elő, hogy Brüsszel közel tíz éven át adminisztrációs és politikai akadályokat görgetett a Déli Áramlat projekt elé. A Déli Áramlat projekt leállítására azt követően került sor, hogy Washington megkezdte Ukrajna destabilizálását, és stabilizált egy atlantista kormányt Kijevben. Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje 2013 augusztusában jelezte, hogy Washington saját kézben akarja monopolizálni az orosz gázmezőkről Európába irányuló gáztranzitot. Az ukrán kormány államcsínnyel való eltávolítása, az atlantista kormány megszilárdulása így elkerülhetetlenné tette, hogy Oroszország felszámolja az Ukrajnán keresztül folytatott gáztranzitot, és amerikai befolyástól mentesített övezeten keresztül folytassa azt. 2014 végén orosz delegáció érkezett Ankarába, ahol megállapodtak az energetikai együttműködés kiterjesztéséről, és a dollár használatának elhagyásáról. Oroszország és Törökország saját nemzeti valutáinak használatára áll át a gázkereskedelemben, ennek megfelelően Erdogan is igen éles Amerika-ellenes retorikát kezdett meg.

Brüsszel makacsságának meglett a következménye: Miller nem ok nélkül helyezte kilátásba a gázáremelést. Törökország központi szerepet fog betölteni az Eurázsiai Unió energetikai rendszerében, és ennek megfelelő követelései vannak. Az Erdogan-adminisztráció komoly gázárkedvezményt akar kiharcolni Törökország számára, cserébe azért, hogy hosszú távon betöltsék a stabil tranzitország szerepét. Az ukrán tranzit ellehetetlenítése miatt a Gazpromnak sem sok választása van, el kellett fogadniuk a törökök követelését, Törökország pedig az oroszok által ajánlott gázárkedvezmény dupláját kérte. A Gazprom számára ez tekintélyes bevételkiesést jelent az eurázsiai régióban, így az európai árak emelésével ellensúlyozniuk kell a kieső profitot. Összességében ez még kisebb kellemetlenség, mint amivel abban a helyzetben találkoznánk, ha az amerikai import monopolizálása miatt duplájára nő a gáz ára. Az Európai Unió azonban még így is kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha Brüsszel nem szabadul meg az amerikai befolyástól, és akadályoztatni próbálja a Török Áramlat megvalósítását. Az ukrán gáztranzit ugyanis 2019-ben végleg leáll, és amennyiben addigra nem készül el az új infrastruktúra, az Európai Unió egyik évről a másikra gáz nélkül maradhat, az amerikai vészmegoldás pedig sokszoros gázárat jelentene a fogyasztóknak, ami mellé még politikai engedményeket is kell tenni.