Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter négy nappal ezelőtt nyilvánosan is bejelentette, hogy az orosz hadsereg nemsokára megkapja a legújabb fejlesztésű elektronikai zavaró berendezéseket. Ami korábban több esetben is szerte foszlatta a NATO-haderő technikai fölényét, mostanra továbbfejlesztették és rendszeresítve lesz; az orosz hadiipar eddigi legjobb eredményt elért fejlesztése, a tíz generációt megért Hibini.
A SU-34 bombázókra, SU27-es vadászgépekre két éve kezdték szárnyvégi konténerekbe felszerelni a Hibini legutolsó, tízedik generációs változatát. Ezen kívül voltak korábbi csapásmérő repülőkre, harckocsikra, és kifejezett csapatokat támogató lokátoros és zavaró repülőkre fejlesztett változatok.
S34 Hibini hidfo.ru
A modern háborúk első csapásai – amely hadmozdulat megelőzi a szárazföldi és légi csapatok bevetését – az ellenség rádió-elektronikáját, lokátor rendszereit, tüzérségi bemérő radarjait, voltaképpen a teljes kommunikációt és felderítést igyekeznek megbénítani. Csak szemléltetésképpen; mindehhez az amerikai hadsereg Irakban több mint 40 műholdat, száznál több AWACS repülőt – melyek bőven az iraki légvédelem hatókörén kívül köröztek – és több század szárazföldi zavaró egységet vetett be. Az amerikai repülőgépek, valamint a Tomahawk rakéták radarvadász és hőkövető változatai voltak az első csapás. Amerikai beszivárgó egységek mobil GPS tájékozódási elektronikát telepítettek le, amelyek egy méter pontosságúra csökkentették a rakéták becsapódási pontosságát. Az első 24 órában kivégezték Irak teljes rakétás légvédelmét.
Ezután eltelt öt év, és Grúzia háborút kezdett Oroszországgal szemben. Ez ugyan a nyugati retorika szerint csak a dél-oszétiai területekért folyt, de a valódi ok Oroszország reakcióinak kiismerése. Grúzia olyan háborút indított meg, melyre több éven keresztül készült, amerikai kiképzőkkel. A grúz hadsereg pedig megkapta a legkomolyabb amerikai elektronikai eszközöket. Amerikai gyártmányú rádió-kommunikációs eszközök, bemérő és zavaró technika – és mindezt az amerikai tanácsadók támogatásával használták fel. Poti kikötőjében 3 darab HMMW terepjárót zsákmányoltak az orosz deszantosok, melyeket már felhasználni sem tudtak a grúzok, és a legmodernebb amerikai rádió-kommunikációs központi egységekkel voltak felszerelve. Az USA tiltakozott és vissza akarta kapni, mondván, az amerikai tulajdon, és a vendégségben ott tartózkodó hadihajók eszközei – de mivel a kikötőben voltak, az orosz egységek megköszönték és elszállították őket.
A grúz háború kapcsán a nyugati “szakértők” a mai napig értetlenül állnak az eset előtt. Nem hivatkozhatnak arra, hogy az orosz túlerő győzött, hiszen az orosz hadsereg létszáma kisebb volt mint a grúz hadseregé, ráadásul elsőként a leggyengébben (legrégebbi eszközökkel) felszerelt csecsen egységeket dobták át. Ennek ellenére öt nap alatt rommá verték az egész grúz hadsereget. Mai napig titkolják, hogy a Tbiliszi melletti reptérre berendezett amerikai támogatói központban, melyre légicsapást mértek az orosz cirkáló rakéták és bombázók, hány amerikai “tanácsadó” vesztette életét. Azonban felvetődik a kérdés; miként lehetséges az, hogy a grúz légvédelem csak egy orosz SU25-ös gépet tudott lelőni, miközben ósdinak számító bombázók sorra bombázták le a legmodernebb amerikai technológiával felszerelt és védett rádióközpontokat, átjátszó tornyokat, központi irányító egységeket?
Az egész történéssorozatra nincs más logikus magyarázat, minthogy az orosz zavaró technológia azonnali riasztással (és nem hónapokon át tartó gyakorlatozással) képes volt arra, hogy felülkerekedjenek, és elnyomják az amerikai rádiótechnikai fölényt. Miután sikerrel kiiktatták a nyugati elektronikát, bemérő egységeket, zavaró és rádiós egységeket, az egész grúz hadsereg az orosz rakéták és bombák prédája lett.
Ezután eltelt még hat év, és egy orosz SU24, amely harminc éves technológia, és a Hibini régebbi változatával lehetett felszerelve, képes volt arra, hogy az USA legmodernebb, Aegis rendszerrel felszerelt hadihajóját, a USS Donald Cook hadihajót hánykódó vasdarabbá változtassa. Az eset dokumentált eset, hatalmas felháborodást váltott ki (valamint értetlenséget). Tény az is, hogy a történtek után az amerikai elhárítás vezérkarának számos tagját leváltották, alig két héten belül.
Ha a korábban használt orosz zavaró berendezések ilyen szinten képesek voltak megzavarni az amerikai elektronikai berendezéseket, mit tudhat az új? A védelmi miniszter szerint az új eszköz alkalmas lesz arra, hogy műholdak elektronikáját megzavarja, valamint vakká tegye a vadászrepülőket, AWACS repülőket és cirkáló rakétákat, ezen felül kiiktassa a pontosságot segítő, letelepített GPS tájékozódási egységeket. Egyszóval a totális elektronikai csapásmérő erőt képes lesz kiiktatni. Elmondása szerint az eszköz már tesztelés alatt áll, és rövid időn belül a csapatokhoz fog kerülni.