New Yorkban tartott nemzeti estet szombaton Szávay István, a Jobbik alelnöke, amivel a párt nyilvánosan is megkezdte új nyitási stratégiáját.

Az országgyűlési képviselő kifejtette, hogy ennek célja elsősorban az amerikai magyarság igényeinek feltérképezése.

„A Jobbik előbb vagy utóbb meg fogja nyerni a választásokat, és kormányozni fogja Magyarországot. Ennek a felelősségnek a tudatában fontosnak tartjuk, hogy feltérképezzük az amerikai magyarság igényeit, hogy amikor erre sor kerül, minél jobb rálátással, helyismerettel láthassunk hozzá a munkához”.

A Jobbik újfajta nyitásának részeként a párt a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet a külhoni szavazók megszólítására. A képviselő emlékeztetett, hogy csak New York környékén több mint 150 ezer magyar él. Mostanra a Kárpát-medencében Magyarországon kívül rekedt, és az Európa-szerte szétszóródott magyarság lélekszámát közelíti az amerikai magyar lakosság száma, ami valamennyi párt számára egyben potenciális szavazóbázist is jelent.

A korábban a jelenleginél radikálisabb retorikát megütő párt az utóbbi egy évben jutott arra a szintre, hogy a kezdeti retorika már nem alkalmas a párt szavazóbázisának tovább növelésére, annak fenntartásával a Jobbik szavazóbázisa stagnálna és a valószínűsíthető választási kudarcok miatt fokozatosan leépülne. A párt indulását követően a fiatal magyar férfiakra és magas kriminalitású területek lakosságára mint bázisrétegre épített. Kormányra jutása érdekében azonban a nyugdíjas szavazókat, a nyugati országokban élő külhoni magyarságot kell megszólítsa, hogy az országgyűlési választásokon lehetővé váljon a relatív többség megszerzése. Ennek érdekében a Jobbik a magyarországi cigány szavazatok egy részét is meg kell szerezze, ami a pártot a korábbi radikális retorika mérséklésére kényszeríti.

Mivel a reálpolitikát a párt bázisrétege megalkuvásnak tekinti, Szávay a közönség soraiból számos arra vonatkozó kérdést kapott, hogy a néppártosodást meghirdető Vona Gábornak valóban van-e belső ellenzéke. A képviselő elismerte, hogy a fentiek miatt a párton belül megosztottság mutatkozik, ugyanakkor rávilágított arra, hogy ennek felemlegetése a sajtó részéről egy tudatos megosztó politika része, miközben a pártelnöknek igaza van abban, hogy a választók relatív többségét a “higgadt, polgári hangnemben lehet megszólítani”.

Szávay István2

Szávay szerint a megosztottság sulykolása egy kontraproduktív törekvés, és elképzelhetetlen a Jobbik szétesése. Bár a képviselő nem részletezte, hogyan gondolják egyesek a “szétesést”, ez feltehetően a párt radikális tagjainak csoportos kilépését jelentené. Ugyan a külső aknamunka ellenére is bekövetkezhet egy ilyen történés, Szávaynak igaza van abban, hogy ez nem jelentené a párt szétesését. Miközben a Jobbik polgárosodási folyamata lehetővé teszi a szavazatok relatív többségének megszerzését, a radikális tagok kilépése mindössze azt a kérdést veti fel, hogy marad-e valaki a pártban, aki emlékszik a párt radikális vonala által korábban tett ígéretekre.

Ha a párt bázisrétege nem hajlandó hozzáedződni a jelenkor politikai környezetéhez és önszántából távozik, az mindössze annyit jelentene, hogy más, felbomló pártok tagjai átveszik a helyüket, miközben a radikális tagság a kiválást követően kénytelen lenne a semmiből újrakezdeni. Eközben a Jobbik megtartja a szavazatok relatív többségét, tehát a radikálisok távozása esetén is kormánypárttá növi ki magát. A szakadás tétje mindössze annyi, hogy akarnak-e a nemzeti radikalizmus képviselői kormányra jutni, vagy inkább a cél előtt laposkúszásban távoznak. Szávay saját bevallása szerint a párt radikális vonalához tartozik, ennek ellenére igazat ad a pártelnöknek abban, hogy a Jobbik a kormányra jutáshoz szükséges lépéseket teszi meg a néppártosodással.

Szávay ugyanakkor kifejtette, hogy mostanra minden negyedik magyar a határon kívül születik, és a kormánynak elképzelése nincs arról, hogy mit kezdjen a milliós nagyságrendű amerikai magyarsággal. A képviselő emellett utalást tett a nemzetközi környezet változására, ami miatt kormányra jutásuk nem jelentene embargót Magyarország számára. A jövőben várhatóan az Európai Unió bel- és külpolitikája is megváltozik: a nemzeti radikális pártok Európa-szerte kormányra juthatnak a következő két ciklus során, melynek eredményeként nem a Washington-Brüsszel tengely, hanem az eurázsiai hatalmak közti erőegyensúly fogja meghatározni a térségi politikát. A Jobbik egyelőre jó úton halad afelé, hogy Magyarország jövőbéli kormánya idő előtt számoljon a nemzetközi környezet átrendeződésével, és ne a nemzetközi kapcsolatok múltbéli struktúrája mentén akarjon politizálni (ami hazánknak csak újabb évtizedes lemaradást okozna).

Magyarországon kezdeti formájában ugyan, de kezd meggyökerezni a geopolitikai gondolkozás, ami a nemzeti oldal esetében méltán nevezhető egyedülálló jelenségnek, de hazánk számára lehetővé teszi, hogy valós időben alkalmazkodjunk az éppen aktuális nemzetközi környezethez, és ne évtizedekkel lemaradva haladjunk az események mögött.