Április 26-án vasárnap választások zajlottak Kazahsztánban, az Eurázsiai Gazdasági Unió egyik alapító tagállamában, ahol az előzetes adatok szerint a több mint két évtizede államfő Nurszultan Nazarbajev került újraválasztásra. Az országban több mint 9000 szavazókörletben zajlott a választás, melynek végeredménye az előzetes várakozások szerint 91%-nyi szavazat a jelenlegi államfőnek. Nazarbajev, ha sikeresen kitölti következő ötéves mandátumát, három évtizednyi vezetői múltat tudhat maga mögött.

Kazahsztánban legalább annyira népi hagyomány a liberális demokrácia mint Magyarországon, így a magyarországi liberális sajtó érthető módon már annak lefolytatása előtt kétségbe vonta a választások eredményének hitelességét. A liberális újságírók egy része ezen felül kifogásokat sorakoztatott fel azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor a közelmúltban Kazahsztánba látogatott. Félelmeik szerint ezek az állami szintű kapcsolatépítések exportálni fogják hazánkba a kazahsztáni politikai rendszert, ami szerintük választási csalás, a politikai ellenzék nemléte és brutális terror sajátos egyvelege. Tény, hogy Kazahsztánban stabil politikai rendszer van, ami idegen a nyugati országok számára – ahogyan az is idegen a nyugati politikától, hogy egy politikust az emberek elfogadjanak és több mint háromnegyedes többséget szerezzen a választásokon. Olykor nehéz eldönteni, hogy az irigység vagy a hitetlenkedés szól belőlük, mindenesetre a nyugati politikusok és a sajtó képviselői úgy tekintenek Kazahsztánra mint diktatúrára. Ennek a vélekedésnek egyébként minden alapja meg is van, tekintve, hogy a keleti országokra általánosságban jellemző, hogy az erős tekintélyelvű népi hagyaték miatt lehetetlen az individuális nyugati társadalmak liberalizmusának meggyökeresítése. Egy olyan országban, mint Kazahsztán, a demokrácia éppen úgy látszat, mint a nyugati országokban. A két illúzió közti különbségen azonban egyesek rendkívül fel tudnak háborodni.

Nazarbajev választáson indulása értelemszerűen nem találkozott szembe politikai alternatívával. Teljességgel marginalizálódott ellenzéke nyugati szemszögből nézve kormánypárti politikai erőnek tekinthető, létezését a nyugati országokban figyelembe se veszik. Turgun Szizdikov a Kommunista Néppárt jelöltjeként globalizáció-ellenes platformra épít, kampányában főként Hollywood, a hamburgerek és számítógépes játékok jelentek meg ellenségképként. Abelgazi Kuszajnov már számos kormánypozíciót betöltött, és jelenleg a nemzeti szakszervezeti szövetség vezetője. Nem régóta működik független politikusként, ő elsősorban környezeti problémák kapcsán konfrontálódott a kormánnyal.

A választások kapcsán kazah szakértők nem kendőzik véleményüket, az előzetes elemzésekben sem választásról beszéltek, hanem újraválasztásról. Mindez nem meglepő az erős autoriter hagyományokkal rendelkező népek esetében. A magyarországi liberálisok felháborodása azonban egy alaptalan dolog – a demokrácia mint idea éppen olyan mértékben valósult meg a gyakorlatban, mint az összes többi idea: semennyire. Magyarországon soha nem volt és ma sincs hagyománya a demokráciának. A nyugat-európai politikai rendszert a nyugati hegemóniának alárendelt országok átveszik ugyan, de nem kell ahhoz politikai elemzőnek lenni, hogy valaki lássa ennek milyenségét; minél keletebbre található a demokrácia, annál felszínesebb. A kelet-európai demokrácia maffia-szervezetek közt zajló osztozkodás, a még keletebbre található demokrácia pedig nem több mint groteszk karikatúrája a nyugati politikai rendszernek, amit az adott társadalom külső nyomás hatására kénytelen volt átvenni, de valójában senki nem gondolja komolyan. Eképpen Kazahsztán is; a külsőségek miatt választás és demokrácia van, de ha egyszer egy népnek nem hagyománya a vezető elleni lázadás, ott a demokrácia is 80-90%-ot ad a választott vezetőnek. Aki nem támogatja, az a rendszer ellensége.

A demokráciák közti különbségek igen szembetűnőek, és miközben a nyugati társadalmak elitjei kifinomultan csinálják a demokrácia látszatát, a kelet-európai országokban már rendre előkerül a szavazatszámláló szoftvereket kezelő cég tulajdonlása körül kibontakozó torzsalkodás. Tehát, aki komolyan gondolja a liberális demokráciát, annak éppen annyira jogos a felháborodása, mint aki bármelyik másik ideológiát gondolta volna komolyan. Ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy Nazarbajevnek szüksége van a szavazatszámláló program ellenőrzés alatt tartására. Ezt egy olyan királygyilkos nép, mint a franciák, nem biztos, hogy megértik. A magyar népnek azonban már egy fokkal érthetőbb a vélt vagy valós 91 százalék. Ha lenne méltó vezetője Magyarországnak, bizony háromnegyedet kapna. Akkor is, ha lenne alternatíva – mert mi nem vagyunk királygyilkos nép, nincs és soha nem is lesz vérünkben a méltó vezető elleni lázadás.