Kardjába dőlt az Index. Korábban utcára vitték volna a jobboldali ellenzéket, ma inkább hazaküldenék őket a szavazókörletekből. Valahogy egyik se sikerült, de a módszereikről lassan lehull a lepel.

Néhány héttel ezelőtt, a sokak által értetlenkedéssel fogadott Vona-interjút követően a magyarországi liberálisok soha nem örültek még úgy rendszerint neonáciként hivatkozott ’embertársaiknak’, mint korábban. Vona Gábor Magyar Nemzetnek adott interjúja után a liberális sajtó által csak rettegéskor komolyan vett, máskor egyébként kiparodizált, vagy épp Untermenschként kezelt magyar hazafiak hirtelen mégis embernek számítottak az Index.hu amatőr újságírója szemében. Az általuk emberszámba nem vett alávaló neonácit ugyanis hirtelen alkalmasnak találták arra, hogy a politikai ellenfél szavazóbázisát rajta keresztül megtépázzák.

Abban a pillanatban a liberális újságíró úgy örült az antiszemitizmusnak, mint majom a farkának. Miközben korábban csak holokauszt-kárpótlás behajtása szempontjából volt nekik hasznos a szélsőjobboldal, most hirtelen megnyílt a lehetőségek tárháza, és derűs izgalommal fogta egy csokorba az Index újságírója azokat a kijelentéseket, amire a jobboldal úgy általánosságban véve allergiás tud lenni.

A Dull Szabolcs nevű tollkatonára hárult a nemes feladat, hogy megírja, Vona Gábor kijelentése szerint “a Jobbik osztozik minden áldozat gyászában – így a zsidóságéban is –, és ennek a gyásznak a megsértését vállalhatatlannak tekinti”. Adott volt a történelmi lehetőség, abban a pillanatban le lehetett számolni minden rettegők rettegésével, ezért a biztonság kedvéért csokorba szedett valamennyi alkotóelemet, ami a jobboldal allergiáját kihozza. Előkerült a zsidó szó, csak szép lassan, idézettel, aztán a nyugat szó is előkerült, mindkettő a szélsőjobboldal által vállalhatatlan kontextusban. A zsidóság gyásza kifejezés leírásakor Dull Szabolcs kifejezetten boldog lehetett annak tudatától, hogy Magyarországon az egeket súrolja az antiszemitizmus. Abban a pillanatban ugyanis mindezt a hó eleji fizetést tartó biztos kéz politikai ellenfelei ellen lehetett fordítani. “Németországgal kell jó kapcsolatokat kialakítanom.” – áll Vona kijelentése az Indexen, kiemelve és vastagon szedve. Mivel három a magyar igazság, a zsidóság gyásza és nyugati nyitás mint ütőkártya mellett felsorolásra került az Európai Unió, amiből Vona Gábor már nem is akar annyira kilépni. A politika időben haladását nem érzékelők számára előállt paradoxon szintén hasznos dolognak tűnt a Jobbik szavazóbázisának leamortizálására. A 444.hu – és sorban a többi – szintén örömködött a szavazóbázisok közt dúló ádáz küzdelemnek.

Az újságíró szándékosan nem írta le egyértelműen, hogy a Jobbik elárulta aktivistáit, szavazóit, meg mindenkit, aki a liberálisok részéről egyébként csak társadalmi anomáliaként van kezelve. Abból a célból lett egy többoldalas interjúból három állítás kiragadva és szépen csokorba szedve, hogy a jobboldal maga vonja le a következtetést. Mivel nem bízhatta a véletlenre, végül megadta ő maga az értelmezési keretet. “Vona Gábor szembefordult a Jobbikkal”. A nagy lehetőség által felkorbácsolt izgalomban egy ideig maguk sem tudták, milyen cím lenne ütősebb a cikknek. Egy ideig “Vona Gábor osztozik a zsidóság gyászában” volt az írás címe, végül “Vona Gábor szembefordult az eddigi Jobbikkal” lett. Mindegy az, a lényeg, hogy Vona Gáborral kezdődjön, és utána markukba röhöghessenek, hogy Vonát most jól odadobtuk a neonáciknak.

Aztán jött a pofára esés. A neonácikról kiderült, hogy el lett nekik magyarázva, mi történik a pártban. Majd az Alfahír.hu megkezdte a “Néppártosodás” nevű sorozatot, amiben a párt részéről a szavazók által jobban ismert személyek, valamint a Jobbik radikális(abb) szárnyának mondhatók közül ismertebb személyek magyarázzák el, mi ez az egész retorikai fordulat. Talán nekik is felsejlett, hogy a liberálisok megint eszközként használnák őket, talán nem – a sorozat célja viszont egyértelmű; megakadályozni, hogy a Jobbik elveszítse szavazóbázisának azt a részét, amit még nem néppártosodással, hanem meneteléssel és égő uniós zászlóval fogtak meg. A Jobbik szavazóbázisa jelentősen nőtt a pártban bekövetkezett “polgárosodás” óta, így aktuálissá vált a lepergő szavazatokkal foglalkozás. Nem csak a Jobbiknak, a politikai ellenfeleknek is.

A kármentés/károkozás eredményeinek kiértékelése feltehetően mindkét oldalon zajlik. A liberálisok viszont egy fokkal gyorsabban végezhettek, mert a Jobbik radikális szárnyát szintén manipulálni próbáló 444.hu idővel visszaváltott neonácizásra és rettegésre, a jobboldal félvállról vett inzultálására, miközben az Alfahír tovább folytatja a Néppártosodás sorozatot. Tényleg ennyire egyszerű manipulálni a szavazókat, ennyire kulcsszavak alapján gondolkoznak az emberek? Annyi biztos, hogy a fenti példa is mutatja; a vulgáris politikai kommunikáció mindig hasznosabb a politikai ellenfélnek, mint az adott politikai tömörülésnek. A liberálisok pedig gátlástalanul felhasználnak mindent, ami kezük ügyébe kerül, függetlenül attól, hogy egyébként látványosan elítélik.