Izraeli fegyvereket találtak az Irakban működő terrorszervezet, az ISIS állásainak biztosításakor – az iráni FARS hírügynökség szerint az esetről az Anbar régióban harcoló iraki önkéntes alakulat, a Hashid Shaabi számolt be. A történteket egyáltalán nem lehet egyedi esetnek nevezni, az utóbbi hónapokban már az iraki politikában is nyíltan beszélnek a terrorszervezet nyugati támogatásáról.

A múlt hónap folyamán az iraki terrorelhárítás négy külföldi – az Egyesült Államokból és Izraelből küldött – katonai instruktort tartóztatott le, akiket azzal vádolnak, hogy támogatták az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet.

Februárban egy iraki tisztviselő nyilvánosan is kijelentette, hogy az izraeli hadsereg olyan ISIS terrorsejtek kiképzését folytatja a Sínai-félszigeten, melyek később Egyiptom területén fognak működni.

Irán legfelsőbb vezetőjének főtanácsadója, Ali Akbar Velajati szerint az ISIS-t a Nyugat és Izrael közösen hozta létre, hogy a terrorszervezeten keresztül érvényesíteni tudják saját megosztó politikájukat a Közel-Keleten. Velajati kijelentette;

“Az ISIS-t a nyugati gyarmatosító hatalmak és a cionisták hozták létre, mert a terrorszervezet cselekedetei az iszlám vallás valamennyi irányzatának szabályaival ellentétesek.”

Webster Tarpley amerikai történész szintén egyetért a fenti kijelentésekkel, ő kijelentette, hogy az Egyesült Államok titkos hadseregként használja a dzsihádistákat a Közel-Kelet destabilizálására.

Mostanra az amerikai alternatív sajtóban is aktív diskurzus zajlik arról, hogy Washington ugyanazt a stratégiát folytatja, amit évtizedekkel korábban is: terrorszervezeteket működtet, hogy megakadályozza a közel-keleti országok egységes erőként fellépését, mert az ellehetetlenítené, hogy a nyugati vállalatok szabadrablást folytassanak a Közel-Kelet természetei kincsei közt. Ha 1980-ban az Egyesült Államok állt az Al-Kaida létrehozása mögött, most ugyanez kijelenthető az Iszlám Államról is; aminek tevékenységét egyébként az iszlám vallási vezetői is elfogadhatatlannak tartják, így a megnevezés már önmagában is szándékos provokációnak tekinthető, és az események legalább olyan mértékű torzítása, mintha a NATO katonai beavatkozásait keresztes hadjáratként próbálnák feltüntetni.