Atlantista nagykoalícióval döntött ma a parlament arról, hogy Magyarország az Egyesült Államok felszólítására részt vesz Irakban az “Iszlám Állam” nevű terrorszervezet elleni harcban.
A Jobbik állásfoglalása már ismert volt ezügyben, a párt jóval a szavazás előtt bejelentette, hogy nemmel fog szavazni az iraki katonai részvételre, mert Magyarország jelentős erőt nem képvisel egy ilyen akcióban (nem rajtunk múlik a konfliktus kimenetele), viszont a terrorfenyegetettség emiatt megnőhet Magyarországon.
A többi párt esetében nagyjából a pártok hatalmi hovatartozása mentén dőlt el a kérdés; a külső befolyás szempontjából Berlinhez (Fidesz) és Washingtonhoz (DK, Együtt) kötődő pártok támogatták a beavatkozást, mert a nyugati olajcégeknek jövedelmező a kurdisztáni régióban terjeszkedés, amiből a Mol is kihasítja a maga részét.
A végső döntést ügyetlenül kivitelezett médiapropaganda előzte meg, több különböző eset is történt, melynek részeként “vélhetően” az IÁ tagjai törtek fel magyarországi weboldalakat. Ezzel összhangban Szijjártó Péter egy nyilatkozatában elutasította a Jobbik politikusainak érveit, miszerint a katonai beavatkozás fokozná a terrorveszélyt Magyarországban. Szijjártó szerint a terrorfenyegetettség adott, függetlenül attól, hogy részt vesznek-e magyar katonák a háborúban vagy nem. Mindezt alátámasztandó, történt néhány “hackertámadás” Magyarországon, de a beavatkozás megindokolásával nem sokat foglalkozott a hatalmi elit, gyakorlatilag hetekkel a szavazás előtt kezdődött meg a kifejezetten ügyetlennek látszó médiapropaganda.
A történtek érdekes színfoltja, hogy a norvég forrásokból működő LMP nem támogatta a javaslatot. Norvégia az orosz gáz kiiktatása esetén monopolhelyzetben lenne az európai gázpiacon, olaj- és gázérdekeltségei a közel-keleti régióban is piaci versenyben vannak úgy az orosz, mint a nyugati érdekeltségekkel. Az LMP nem egyedülálló jelenség, a norvég finanszírozású pártok Európa-szerte nem csak a megújuló források mellett (orosz gázmonopólium ellen) lobbiznak, hanem mint a mai példa mutatja, minden olyan terjeszkedés ellen, ami a norvég energetikának fölösleges piaci vetélytársakat hoz. Ettől függetlenül Schiffer András kifejezetten értelmes érveket tudott felhozni a beavatkozás ellen, a magyar politikában majdhogynem egyedülálló módon elsőként az LMP javasolta, hogy Magyarországnak segítenie kellene az iraki kormánynak felderíteni, milyen forrásból jutnak fegyverhez és pénzhez a terroristák. Mivel iraki politikusok gyakran hangoztatják, hogy a nyugati koalíció gépei dobják le a fegyvereket az ISIS által ellenőrzött területeken, egy ilyen segítségnyújtás értelemszerűen a nyugati energetikai cégeket hozná piaci hátrányba a régióban.
Egy másik érdekes momentum a katonai részvételt nem támogató MSZP, amiben az utóbbi évek során érdekes folyamatok zajlanak. Miután egy választási vereség után kidobták az izraeli kampányszakértőt, kérdésessé vált, hogy milyen új kötődéseket alakít ki a párt a geopolitikai átrendeződés közepette. A mai szavazás hatására egyes sajtóorgánumok publicistái már megkérdőjelezik az MSZP nyugati kötődését. Az a tény viszont, hogy az MSZP frakcióban éles vita előzte meg a szavazást, azt mutatja, hogy a párt még egyáltalán nem kötelezte el magát az új nagypolitikai közegben hovatartozást illetően.
Az iraki katonai beavatkozás lényege azonban ma is ugyanaz, mint az elmúlt 25 évben mindvégig: Magyarország nem rendelkezik független külpolitikával, a pártok többségnek döntéseit idegen hatalmakkal összejátszás határozza meg. A kormány ugyan tesz bátortalan lépéseket ilyen téren, de az minden esetben olyan irányba történik, amerre a német külpolitika alakulása várható. Magyarországon továbbra is kétharmadban van az atlantizmus, ha a nyugati üzleti érdekek kiszolgálása kerül terítékre. A kormány vélhetően úgy gondolja, hogy 150 magyar katona élete nem túl nagy áldozat azért, hogy Washington pár hónapig enyhítsen a kormányra nehezedő nyomáson.