Gyurcsány Ferenc radikális atlantista pártját próbálja pozícióba hozni az Európai Unió azzal a nemzetközi megbízással, melynek keretében az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t hatalmazták fel az EU 28 tagállamában a 2014 után időszak tervezési programjainak és dokumentumainak ellenőrzésével. Az uniós források elosztása körül kialakult tolakodás újabb felvonásának tekinthető a lépés, ami a radikális atlantistáknak ad ellenőrzési jogosultságot az uniós források felhasználása felett, válaszként a kormány azon törekvésére, hogy az idegen érdekek által vezérelt ellenzéktől az uniós források elérését megvonja.

A Demokratikus Koalíció politikájának fő irányvonala, hogy minden egyes belföldi probléma esetében olyan megoldást javasolnak, ami idegen hatóságok bevonásával oldaná meg a hazai problémákat, legyen szó akár gazdasági, akár jogi kérdésről, – de a Gyurcsány féle radikális atlantista párt többek között az oktatást is Brüsszel kezébe adná. A DK működésének lényege, hogy belpolitikai támaszt adnak az európai integráció radikális fokozásának. Politizálásuk egyetlen motivációja az Európai Egyesült Államok felépítése, amit rendszerint teljesen véletlenszerű, mozgósításra éppen aktuálisan felhasználható belpolitikai indokkal támasztanak alá.

Gyurcsány Ferenc vazallusként kérdés nélkül kiszolgálja a magyar állam felszámolására törekvő eurokratákat, amire a kormány reakciója az uniós források elosztásának központosítása volt. Ez a központosítás jelentette a DK korrupcióellenes retorikájának kezdetét, mivel a párt a “korrupció” jelenségében elsősorban azt sérelmezi, hogy nem ők férnek hozzá az uniós forrásokhoz, hanem másik politikai-gazdasági érdekcsoport. Gyurcsány számára ugyanakkor kifizetődő volt a vazallusi szerep, mivel Brüsszel most közreműködik abban, hogy a radikális atlantisták közvetlen felügyeljék az uniós források leosztását – ami értelemszerűen azt jelenti, hogy az európai pénzek a DK holdudvarához vándorolnának.

Ez egy Európa-szerte jellemző tendencia, Brüsszel elsősorban azoknak a pártoknak teszi lehetővé az uniós források nagy részének elérését, melyek Brüsszel érdekeit az adott tagállamban közvetlenül kiszolgálják. A radikális atlantisták felhatalmazása maga a korrupció, mivel az európai hivatalnokok politikai alapon döntöttek az uniós források leosztásának ellenőrzéséről, amivel szándékosan a Brüsszel központosítási törekvéseit kiszolgáló pártot juttatják uniós forrásokhoz.

Gyurcsány Ferenc eközben tagadja, hogy pártja tevékenységének köze lenne ahhoz, hogy Brüsszel leállította a kifizetéseket Magyarország irányába. Ugyanakkor a fentiekből egyértelműen következik, hogy Gyurcsányék nem csak saját kezükben akarják monopolizálni az uniós forrásokat, de a kifizetések hátráltatása azt mutatja, hogy a radikális atlantisták összejátszanak Brüsszellel a magyar kormány gazdasági mozgásterének korlátozásában.