A Jurnalul National román lap szerint Erdély rövid időn belül függetlenedni fog Romániától, és a kormány nem tehet mást, mint hogy ezt tétlenül végignézi. Az Ilie Șerbănescu által írt elemzés abból vezeti le Erdély függetlenedésének várható bekövetkeztét, hogy az új nemzetközi környezetben a régiók a politikai határoktól függetlenül, gazdasági hatalmi pólusok vonzáskörzetében mozognak, amire a politikának minimális ráhatása sincs. Șerbănescu elemzésében kifejti, hogy Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus, a régió számára Budapest és Bécs sokkal inkább meghatározó erőközpont, és a politika rövid időn belül követni fogja a gazdasági realitásokat.

A román szakértő szerint egy nagyhatalmak közötti paktum van érvényben, melynek részeként Erdély leszakadhat Romániáról, és mindezt alátámasztja, hogy a Romániába érkező német befektetések nem jutnak tovább a Kárpátok vonalánál; többnyire Erdély területére összpontosulnak, ami az elszakadást hivatott előkészíteni. Șerbănescu elemzésében arra is rámutat, hogy az utóbbi években szándékosan megkezdték Erdély visszakapcsolását Magyarország gazdasági vérkeringésébe, az autópályák “nyugat felől megérkeztek Románia határaihoz, és Erdélyből is elindultak nyugat felé”. Șerbănescu emellett felhívta a figyelmet arra, hogy Temesvárt és Kolozsvárt hetente több tíz repülőjárat kapcsolja Budapesthez, Bécshez, és Frankfurthoz, miközben hetente alig néhány járat indul Bukarestbe.

A szerző szerint a nagyhatalmak közt folyamatban vannak a tárgyalások Erdély függetlenedéséről, és ezt Románia nem csak tétlenül végignézi, de gyakorlatilag semmit nem tehet ellene.

A román szakértők előrejelzései egyébként nagyon megkéstek; már az ukrajnai konfliktus kezdetén valószínűsíthető volt, hogy a magyarság nem csak Ukrajnában, de Romániában is geopolitikai tényezővé válik. Ez egy kettős folyamat, melynek lényege, hogy a nyugati hatalmi tömb nyomást akar gyakorolni Romániára az Oroszország elleni háborúban részvétel kikényszerítésére, és Erdély leszakítását helyezik kilátásba arra az esetre, ha Románia nem hajlandó a NATO-val folytatott “fokozott együttműködésre”. Ugyanakkor ez egy öngerjesztő folyamat, mert ezzel Románia válik a NATO előretolt helyőrségévé és támadó súlypontjává, emiatt Oroszországnak érdekévé válik a Romániában rekedt magyarság függetlenedési törekvésének támogatása.

Ebben a helyzetben lenne szükség egy olyan magyar kormányra, ami valóban a magyarság érdekét képviseli, és nem Washington, Berlin vagy Brüsszel végrehajtójaként tevékenykedik Magyarországon. Egy ilyen geopolitikai átrendeződésben gyakorlatilag megfelelően képzett, tehetséges diplomatákkal elérhető lenne, hogy Kárpátalja és Erdély egyetlen puskalövés nélkül térjen vissza az anyaországhoz. Magyarországon sajnos nincsenek ilyen képzett és tehetséges diplomaták.